print logo

János sorsváltása

 Flaszter (Hungary) 15 February 2019

Nagyon nehezen emésztettem meg, amit egy huszonegy éves fiatalember életéről, hányattatásairól megtudtam. Heteken át töprengtem, szabad-e bajainak minden részletéről beszámolni az olvasóinknak? Jogom van-e megdöbbenteni, elkeseríteni másokat is, mert amit Billegi János átélt, az olyan kegyetlen valóság, hogy közömbösek nem maradhatunk hallatára. Ráadásul a személyi jogok megilletik, ezért talán nem is előnyös, hogy mindenről hűen számoljak be, amit szűkebb családja – főleg édesanyja – miatt elszenvedett. (844 Words) - By Moldován Ibolya

Share

Aztán úgy döntöttem: mégsem hallgathatok. Az előzmények ismeretében becsülhetjük igazán, hogy hová jutott el önerőből, szorgalommal, tanulással ez az ifjú, és kik voltak, akik a fejődésben támogatták?

Kezdjük hát a csupasz tényekkel. Esztergomban született, 1988-ban, de valójában Dömösön élt a szüleivel, és négy testvérével együtt, eleinte egy. kisebb lakásban. Azután szülei a helyi önkormányzat támogatásával felépítettek egy kétszintes lakást. Sokáig nem laktak benne. Legidősebb testvére szülői engedély nélkül elköltözött édesanyja testvéréhez Piliscsabára. Ez elég sok gondot okozott a családban, mert anyja hiába hozta haza, mindig visszaszökött.

Édesapja korábban is ivott, de a fia "szökdösése" fokozta alkoholszomját. A szülők veszekedése miatt éjszakákon át nem sikerült aludni a gyerekeknek, így Jánosnak sem. Aztán tovább rosszabbodott a helyzet, amikor az anya megismert egy férfit, akibe beleszeretett, és elhagyta a gyermekei apját. Öt gyermeke közül hármat, Jánost és két öccsét magával vitte.

A családi otthonuk elárvult, hiszen ezek után az apa elköltözött a nagymamához, ők pedig Piliscsabán laktak az új élettárssal, s az ő lányaival. A lányok nem kedvelték az ő édesanyjukat, dühüket ellene a kicsiken töltötték ki, akiket sokszor megvertek. Nemcsak ők: a nevelőapa is ütötte-vágta őket.

János még nyolc éves sem volt ekkor, és máris átesett három otthoncserén, éjjeli ordítozásokon, és indokolatlan, durva veréseken, amelyeket szó nélkül eltűrt az édesanya. Amikor nagyanyjuk meglátogatta őket, ők elmesélték, hogy bánnak itt velük. Ezért mindhármukat elvitte magával a nagyi Tahitótfalura lakni. Az anya még örült is a távozásuknak, és bár a nagymamánál nevelkedtek ezután, az értük járó szociális ellátásokat az anya vette fel, költötte el. Ráadásul egyszer sem látogatta meg kiskorú fiait.

A halál hozott újabb sorscsapást, mert 2002-ben nemcsak az anya élettársa hunyt el, hanem agyvérzést követő hosszas szenvedés után a nagymama is. Közben a dömösi önkormányzat lebontatta régi lakásukat, azzal az indokkal, hogy nem laktak ott életvitelszerűen. Balázsnak megoldódott a lakhatása, mert megismerkedett egy lánnyal, akivel összeköltöztek. Zsolt viszont megbetegedett, őt az iskolából szállították az elmegyógyintézetbe, ahol hosszan kezelték. Jánost a keresztanyja vette magához, és az új környezetcsere, a nagyi halála, annyira megviselte, hogy semmivel nem törődött, még az iskola hetedik osztályát is abbahagyta.

Folytassuk-e tovább, mi adott végül erőt "kimászni" ebből a gödörből? Talán nem kellene elhallgatni azt sem, hogy bátyjánál is lakott egy ideig, s mert elhelyezkedett dolgozni, ellátását téríthette is. Később megszűnőben volt a munkahelye, így kevesebb pénzt tudott hazaadni a bátyjának. Ennek nem örült a sógornője. Álláskeresőként a munkaügyi központ segítségével a 7., 8. osztály elzárkóztató képzését kezdte meg. Az iskola elvégzése fontos volt, de emiatt nem tudott pénzt keresni, és ezért folyton veszekedtek vele. Amikor már nem tudta ezt tovább hallgatni, az iskolatársai tanácsára jelentkezett a Dózsa Átmeneti Szállásra, ahová egyből fel is vették.

Anyja, aki visszaköltözött a nagyihoz, februárban meghalt. Nyáron ismét a bátyjánál lakott. Azért hívták vissza, hogy vigyázzon a gyerekeikre. Augusztusban elküldték, amikor már nem volt szükségük a segítségére. A Dózsa Szállón kapott új esélyt a lakhatásra, pedig nehéz ide bejutni, hosszú várólistáik vannak.

A kedvező fordulatot alapítványi segítséggel érte el az élete. A tanulás továbbra is fontos volt jövőbeli céljaihoz, de egy forint nélkül érkezett meg Budapestre. Felvételizett a gimnáziumba, de ehhez még a regisztrációs díj sem állt rendelkezésére. A Munkaügyi Központban Kölesné Bukovics Zsuzsanna tartott előadást, és az ő tanácsára fordult a Nonprofit Alapítványhoz. Náluk végezte el az eladó- és pénztárkezelő tanfolyamot. Októberben jelentkezett a FKFSZ (Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat) Kht.-nál, akik meghirdettek egy állást. Elfogadták jelentkezését, kiválasztották az állásra. Novembertől ott dolgozik, mellette járt képzésre és gimnáziumba. Családjával nem tartja a kapcsolatot, hiszen legidősebb testvére kábítószeres lett, másik bátyja két lányával Szegeden él, és ő sem érdeklődik iránta. Beteg testvérén nincs módja segíteni, s ha nem tudja őket anyagilag támogatni, akkor másik családos testvére sem tartja vele a kapcsolatot. Édesapjából idült alkoholista lett, akivel nem lehet szót váltani. Ő viszont, bár szállón él, szeretne egyszer önálló otthonban lakni, veszekedések, kiabálások nélkül, és fejlődni, tanulni.

Ebben a szándékában már támogatói is vannak: a Nonprofit Alapítvány munkatársai, és kollégái, akik megszerették, tanítják. Így tesz Nagyné Simon Tímea is, aki mint a Dózsa Szálló szociális munkása igazi támasza Jánosnak, csak úgy, mint e közösségi szállás valamennyi munkatársa. Az életrendje rendkívül szoros, munka és tanulás tölti ki a napjait. Igaz, hogy csak fél nyolcra kell beérkezni a munkahelyére, de minden nap hajnali ötkor ébred, és már nem mer vissza aludni. Fürdik, készülődik, végig gondolja a napi teendőit. Kevés alvással is megteszi, amit várnak tőle. Az iskolában már vannak barátai, akik előtt eddig titkolta, hogy nincs saját otthona, ő "csak" szállólakó. Nem győztem beszélgetésünk során nyugtatni: ezért nincs oka szégyenkezni. Ennyi hányattatás után is megáll a lábán, nem züllött el, nem süllyedt el az élet mocsarában, érdemes akkor lázadoznia? Azaz éppen ezt teszi: lázad a tudatlanság, a kegyetlenkedés ellen, és maga alakítja a jobb jövőt magának.

Moldován Ibolya

 Other Language Versions

SNS logo
  • Website Design