print logo

A Közoktatás szívja el a családok jövedelmét

  23 July 2019

A katonai irányítás alatt álló Burmában a szülők ismét elkezdték számolgatni általános iskolás gyermekeik közoktatásának költségeit. Ez egy évenként ismétlődő rítus az új tanév kezdetekor, ami a júniusi monszunesők kezdetével esik egybe. (731 Words) - By Marwaan Macan-Markar

Share

A katonai irányítás alatt álló Burmában a szülők ismét elkezdték számolgatni általános iskolás gyermekeik közoktatásának költségeit. Ez egy évenként ismétlődő rítus az új tanév kezdetekor, ami a júniusi monszunesők kezdetével esik egybe.

Bár a délkelet-ázsiai állam törvényei szerint az általános iskolai oktatás kötelező és ingyenes, a szülőknek mégis nagy fejfájást okoz a szükséges összeg előteremtése minden évben - mondja egy neve elhallgatását kérő szülő Rangoonban, a korábbi fővárosban.

Ez a teher ráadásul azután is megmaradt, miután a junta - annak érdekében, hogy az állami oktatási rendszerben tartsák a gyerekeket - megbüntette azokat az iskolákat, akik az adófizető szülőktől is pluszbefizetéseket kértek -tette hozzá.

"Sok iskola elvárja a szülőktől, hogy fizessenek az épület karbantartásáért, a berendezésekért és tankönyvekért." - erősíti meg Aung Myo Mint, Burmai Emberjogi Oktatási Intézet (HREIB) igazgatója.  "A tanév első hónapja a legköltségesebb ezeknek a szülőknek. Ekkor kell kifizetni az egész évi oktatás költségeit."

Becslése szerint az elvileg ingyenes oktatás éves költségei elérhetik a 100000 Kyatot (kb. 24000 Ft). "Ez túl nagy teher a családoknak" - mondja. Ez az összeg körülbelül a fele egy középosztálybeli köztisztviselő havi fizetésének.

De nem csak az alapoktatásban vannak finanszírozási gondok Burmában, (mely ország hivatalos neve 1990-óta Myanmar). Az a szülő, akinek gyermeke eljut egy állami középiskolába, a tanév kezdetén 200000 Kyat (kb. 48000 Ft) költségre számíthat.

"Minél magasabbra jut egy diák az oktatási rendszerben, annál többet kell fizetni" - magyarázza Aung Myo Mint.

Az alapoktatás költségeivel még megbirkózhat az a szülő, aki valamely nagyvárosban, Rangoonban vagy Mandalayban él, sokkal rosszabb helyzetben vannak azokon a vidéki területeken élők, ahol Burma etnikai kisebbségei élnek, mint a Karen vagy a Shan népcsoport tagjai.

Az évtizedek óta tartó konfliktus a burmai hadsereg és a szeparatista etnikai lázadók között elvonja az erőforrásokat az oktatástól, ami megnehezíti a kissebségi gyermekek helyzetét - mondja egy nők jogaiért küzdő aktivista, aki Thaiföldi száműzetésben él.

"A falusi iskolákban kevés a képzett tanerő, a szülőknek többe kerül, ha egy távoli, jobb iskolába akarják hordani gyereküket." -  mondja Lway Aye Nang, a Burmai Női Liga (WLB) főtitkára. "A középiskolás diákok tandíja még több költséget jelent a szülőknek."

A WLB-hez hasonló csoportok rendszeresen figyelmeztetnek, hogy az oktatási költségek miatt a lánygyermekek különösen hátrányos helyzetbe kerülnek. "Mind falun, mind a városokban gyakori, hogy a szülők inkább a fiúk oktatását fizetik ki, és kiveszik a lányokat," - mondja Lway az IPS riporterének. "Ha a családnak korlátozottak az anyagi lehetősége, akkor nem támogatják a lányok iskoláztatását."

A nők jogaiért kiálló aktivisták aggódnak, hogy Burmában sikerül-e megvalósítani az oktatás és nemi esélyegyenlőség terén vállalt célokat, melyeket a 2000-es évi ENSZ csúcson határoztak meg, mikor a világszervezet kihirdette Millenniumi Fejlesztési Céljait, a 2015-re megvalósítandó nyolc feladatot.

A célok között szerepel a nyomorgók számának csökkentése, a HIV, AIDS, malária, tbc és más halálos betegségek elleni küzdelem, de a világ vezetői abban is egyetértettek, hogy 2015-ig megvalósítják az általános alapfokú oktatást, és a nemi egyenjogúságot.

A burmai ENSZ ügynökségek bizakodóbbak, szerintük elérhető a vállalt célkitűzések megvalósítása. "Az általános iskolába beiratkozottak aránya az Oktatási Minisztérium és az ENSZ becslése szerint is eléri a 84 százalékot." - mondta Zafrin Chowdhury, a burmai ENSZ Gyermek Alap szóvivőnője. "Myanmar jó úton halad, hogy elérje az esélyegyenlőségi célokat is."

De egy e-mail interjúban elismerte, hogy a kiiratkozási arányon javítani kellene a cél érdekében. "A fejlesztési célok az alapfokú oktatást befejezőkre vonatkoznak, ami jelenleg jelentősen alulmúlja a beiratkozottak arányát."

De oktatási jogi aktivisták nem ilyen elégedettek a burmai helyzettel. Az írni-olvasni tudók aránya magas volt már az ország történelmének korábbi időszakában is, az 1948-as függetlenné válást követően a térség virágzó állama volt. Az 1962-es katonai puccs óta az ország visszacsúszott a ranglistákon, és jelenleg a kevésbé fejlett országok között tartják számon.

A jelenlegi katonai junta oktatás iránti elköteleződését megkérdőjelezik az szülőkre nehezedő terhek, miközben az ország rengeteg bevételre tesz szert a szomszédos Thaiföld felé irányuló gázeladással. 2000 és 2008 között gáz exportból a junta nyolcmilliárd dollárhoz jutott.

Ugyanekkor a rezsim a nemzeti költségvetés 40-60 százalékát használta fel a 450.000 fős hadseregének fenntartására, miközben a költségvetés 0.4 %-át költik egészségügyre, és 0.5%-át oktatásra, a londoni székhelyű Stratégiai Kutatások Nemzetközi Intézetének 2007-es jelentése szerint.

"Nem látom, hogy Burma közeledne a Millenniumi Fejlesztési Célokhoz az oktatás területén, még ha az ENSZ hivatalnokok hisznek is ebben." - mondja Aung Myo Min, a HREIB szervezet igazgatója. "Ha a kormány valóban elkötelezett lenne, több pénzt juttatna az oktatásnak, és nem a szülőktől beszedett iskolai támogatásokból tartanák azt fenn."

SNS logo
  • Website Design