print logo

A vízhez való jog megoszthatja a világot

 IPS 29 July 2019

Egy hosszú távú javaslat – amely alapvető emberi jogként ismerné el a vízhez való hozzáférést, – azzal fenyeget, hogy megosztja a világ gazdag és szegény nemzeteit. (814 Words) - By Thalif Deen

Share

A javaslat elleni tiltakozás zömében a nyugati országokból érkezik - mondta Maude Barlow, a Kanadai Blue Planet Projekt alapítója, a vízügyi javaslat egyik szószólója.

"Kanada a legrosszabb. De Ausztrália, az Egyesült Államok, és Nagy-Brittannia is feltartja az eljárást"- teszi hozzá.

"Irtózom attól, hogy Észak-dél konfliktusként tekintsek a problémára, de kezd úgy kinézni, hogy tényleg ez a helyzet" - mondta Barlow az IPS kérdésére.

Ha a határozati javaslatot elfogadja a 192 tagú ENSZ közgyűlés, akkor "ez lesz az egyik legfontosabb dolog, amit az Egyesült Nemzetek tettek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadása óta" - teszi hozzá.

A történelminek mondott kétoldalas javaslatot, amely elismeri az emberek jogát a vízhez és higiéniához (beleértve a szükséges infrastruktúra: csatornázás, illemhelyek, stb. biztosítását) eredetileg Bolívia nyújtotta be.

A javaslat végleges változatát a tervek szerint július végén adják át a közgyűlés elnökének, Ali Abdussalam Trekinek, ha az addigi megbeszéléseken sikerül lerombolni a politikai gátakat.

Egy neve elhallgatását kérő diplomata szerint a javaslat elfogadása leginkább a fejlődő országoknak állna érdekében.

A valóság az, hogy jelenleg nincs jogalapja alapvető emberi jogként elismerni a vízhez és higiéniához való hozzáférést, ehhez ki kellene dolgozni a definíciókat és hatásköröket. A vita folyamata a Genovai értekezlet óta tart a kulisszák mögött a közgyűlés tagja közt.

"A víz és higiénia joga olyan kritikus kérdés, amely arra kényszerít minket, hogy a lehető legszélesebb konszenzussal próbáljuk elfogadni. Ha nincs közmegegyezés a kérdésben, az alááshatja a javaslat fontosságát és elismertségét."

Barlow rámutatott, hogy majd kétmilliárd ember él a föld vízhiányos területein, és hárommilliárd embernek nincs otthona egy kilométeres körzetében vezetékes víz.

A levében, amelyet elküldtek mind a 192 ENSZ tagállam nagykövetének, leírta, hogy amikor 1948-ban megírták és elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, senki sem láthatta előre, hogy egy nap meghatározóvá válik a vízért való versengés.

"De ma, 2010-ben, nem túlzás azt állítani, hogy a tiszta vízhez való hozzáférés hiánya az emberi jogok legsúlyosabb megsértését jelenti" - mondta Barlow, aki vízügyi tanácsadóként segítette az ENSZ közgyűlés 63. elnökét 2008-2009 között.

Szerinte Kanada akadályokat állít még a legszerényebb megegyezés útjába is, és a színfalak mögött azon dolgozik, hogy megakadályozza a vízhez való jog nemzetközi elfogadását.

A kanadai kormányzati tisztségviselők nem nyilatkoznak fenntartásaikról, kivéve, amikor azt hangoztatják, hogy egy ilyen megegyezés arra kényszerítené Kanadát, hogy megossza vízkészleteit az Egyesült Államokkal.

De ez egy álságos probléma, ami csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet a lényegről, és ezzel a Stephen Harper vezette kanadai kormány is tisztában van, - mondta Barlow.

Az az igazság, hogy az ENSZ vízügyi megegyezése zavarná azokat az üzleti érdekeket, melyek hasznot remélnek Kanada vízkészletének kiárusításából. A valóságban ez állhat Kanada folyamatos ellenkezése mögött.

Ann-Mari Karlsson, a Stockholmi Nemzetközi Vízügyi Intézet (SIWI) képviselője elmondta az IPS riporterének, hogy bizonyos formában szervezetük is támogatja a vízhez való jog elfogadását.

"De egyetértünk az ENSZ független szakértőivel abban, hogy a vízhez és higiéniához való jog beletartozik a megfelelő életminőséghez való jogba, mely a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Nyilatkozatának 11. pontja értelmében már eddig is védve volt.

Karlsson szerint fontos lenne, hogy egy ilyen, a vízről és higiéniáról szóló határozat világossá tenné, mennyire látunk hosszú távra, és milyen intézkedéseket tehetünk. A jelenlegi tervezetből ezek hiányoznak.

Ráadásul a higiéniához való jogot sem szabad alábecsülni ebben a szövegkörnyezetben.

Karlsson szerint a jog a vízhez és a higiéniához szorosan összetartozik, és a világ kevésbé haladt előre a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésének útján a higiénia terén (csatornázás, tisztálkodási lehetőség és más, alapvető közegészségügyi berendezések), míg az ivóvíz biztosítása terén már vannak eredmények.

"Az elfogadásra kerülő nyilatkozatban ennek vissza kéne tükröződnie" - teszi hozzá.

Anil Naidoo, a Blue Planet Projekt másik tagja máris azon dolgozik, hogy megnyerje a tervezet számára Kína, és a 77 fejlődő országot tömörítő bizottság támogatását.

"A víz igazságosabb elosztásáért küzdő nemzetközi és helyi szervezetek hosszú idő óta kérik, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete is kapcsolódjon be, és világosan ismerjék el, hogy a vízhez és higiéniához való hozzáférés alapvető emberi jog" - mondta Naidoo.

"Reméljük, hogy a nyilatkozat most készülő végleges változata is eléggé határozottan fogalmaz majd, és nem hagy kétséget afelől, hogy a víz és higiénia emberi jog" - teszi hozzá.

Andersson, a SIWI munkatársa elmondta az IPS riporterének: "Elvben nem vagyunk ellene a privatizációnak. A fő célunk az, hogy a kormányok vállaljanak felelősséget, és szabályozással, ellenőrzéssel érjék el, hogy a magán vízszolgáltatók is biztosítsák mindenki számára a hozzáférést az ivóvízhez. Annak a kérdésnek, hogy a vizet közösségi, vagy magánvállalatok szolgáltatják, nincs jelentősége ebben a tekintetben."

Eközben civil szervezetek nemzetközi összefogása, (többek között a Council of Canadians, Food and Water Europe, Corporate Europe Observatory és a Blue Planet Project) az Európai Parlament tagjaihoz fordult politikai támogatásért.

"Az EU már felismerte, hogy a víz alapvető emberi jog. Nagyon fontos lenne, ha Európa kulcsszerepet vállalna ennek a jognak az ENSZ általi elismertetésében is" - áll a levélben.

 

Please credit article as follows:

Originally published by IPS. © www.streetnewsservice.org

 Other Language Versions

  • English
SNS logo
  • Website Design