print logo
  • Username:  
    Password:  

Koldusból diák: Szenegál tálib gyermekei

 INSP 27 May 2019

A túlnyomórészt muzulmánok lakta Szenegálban a koldulást sokan úgy tartják, mint az alázatra nevelés egyik módját. De amikor csaló vallási vezetők gyerek koldusokat használnak, hogy pénzt gyűjtsenek, egy Korániskola vezetője úgy döntött, hogy ajánl számukra egy alternatívát. (1522 Words) - By Amanda Fortier

Share

SNS_From_Street_kids_to_students 1

Young girl talibés in class at Niasse’s daara. Photo: Paul Farrall

SNS_From_Street_kids_to_students 3

Young talibé girl stands at front of class during. Photo: Paul Farrall

SNS_From_Street_kids_to_students 2

Talibés watch as classmates practice writing. Photo: Paul Farrall

SNS_From_Street_kids_to_students 4

Talibe boy in Dakar Traffic. Photo: Paul Farrall

SNS_From_Street_kids_to_students 5

Mohammed Niasse gives an Arabic lesson. Photo: Paul Farrall

SNS_From_Street_kids_to_students 6

Sokna Sall sits outside class. Photo: Paul Farrall


Amikor Mohammed Niasse 1981-ben megnyitotta Korán iskoláját, mindössze hat tanulója volt. Harminc évvel később, Niasse már több mint 250 gyereket tanít. Az iskola, - amely Szenegál Fővárosa, Dakar egyik legszegényebb negyedében található -, mindössze három osztályteremből áll. A helyi mecset szomszédságában, egy homokkal teli udvaron, ahol szélrohamok süvítenek a rozoga ajtókon át, és a közeli csatorna szagát hozzák a rohadó famennyezet repedésein keresztül.

A rendkívül rossz körülmények ellenére a termek zsúfolásig vannak tömve tanulni vágyó fiúkkal és lányokkal. Mindegyikük három és tizenhét év közötti, szorosan egymás mellett ülnek a kis padokban. Velük szemben az idősebb diákok állnak a táblánál, pálcával mutatják a betűket, és fennhangon kiejtik őket arabul és franciául. A fiatalabb osztálytársak kórusban ismétlik az elhangzottakat.

Niasse egy marabout, vagyis muszlim spirituális vezető. Ő itt az egyetlen tanár. Felváltva tanítja az osztályokat, türelmesen állva a terem elején, hallgatva a tanulók feleleteit, akik a Korán verseit szavalják. A gyerekeket itt tálibnak, vagyis a Korán tanulmányozóinak nevezik. De ebben a muszlimok lakta Nyugat-Afrikai országban az elmúlt években ez a szó a gyerekkoldusok szinonimájává vált. Kölykök, akik a forgalmas utcákon lézengenek, gyakran mezítláb és rongyos ruházatban. Ezek a tálibok üres konzervdobozokkal kéregetnek ennivalót vagy pénzt, amit aztán visszavisznek a marabout-nak. Az iszlám hagyományok szerint a koldulás alázatra tanít.

"Mielőtt megalapítottuk az iskolát, minden diákom koldult," - emlékszik vissza Niasse az iskola korai időszakára. "Mára a nyomor hozta közel egymáshoz az iszlámot és a koldulást. A vallásunk nem követeli meg, hogy egész napunkat azzal töltsük, hogy adományokat kérjünk, de ha szegény vagy, ez szükségessé válhat. Egy ilyen nyomorgó országban koldulnunk kell, hogy ehessünk."

Szenegálban a lakosság többsége még mindig napi egy dollárnál kevesebből él, és a tizenkétmilliós népesség majd fele 21 évesnél fiatalabb. A szélsőséges szegénység, a magas munkanélküliség, és a fiatalak nagy aránya miatt egyre nagyobb problémát jelent a családok számára a legalapvetőbb igények kielégítése, legyen az a táplálék biztosítása, vagy az iskoláztatás.

Az országban nő az aggodalom, hogyan lehet kezelni az utcán egyre nagyobb számban kolduló tálibok problémáját.

A tavalyi évben a Human Right Watch nemzetközi segélyszervezet által kiadott jelentés szerint az országban mintegy ötvenezer fiatal tálib fiú van kitéve a maraboutok kizsákmányolásának.

A maraboutokat rendkívül tisztelik Szenegálban. Nagyra becsülik őket vallási szerepükért, politikai és morális hatalmukért a szenegáli politikai életben és a mindennapokban egyaránt. Az a gyakorlat, hogy a fiatalokat egy marabout oktatja kulturális és vallási ismeretekre, visszanyúlik egészen a VII.-VIII. századra, mikor az iszlám vallás megjelent az országban.   Hagyományosan a szülők felajánlják gyermeküket egy maraboutnak, hogy tizennyolc éves koráig vallási oktatásban részesüljön. De az elmúlt évtizedekben ez a rendszer erodálódni kezdett. A Human Right Watch kutatása fájó emlékeztető a nemzetközi és helyi civil szervezetek, vallási vezetők és a szenegáli kormány számára arról, hogy a daara iskolák ügyét sürgősen kezelni kell. A hamis maraboutok sokasodása - akik saját hasznukra nyerészkednek a fiatal árvákon - rossz fényt vet a vallási oktatásra. De ennél is szörnyűbb, hogy feláldozzák a gyermekek oktatását, fizikai és érzelmi biztonságát. "Meglepődtem, amikor meghallottam a jelentés következtetéseit," - kommentál Niasse, "igazán kellemes meglepetés volt. Küzdünk ezek ellen az úgynevezett vallási vezetők ellen egy ideje. Azt remélem, a jelentés megjelenése megkönnyíti a munkánkat. Most koncentrálhatunk a fejlesztésre, mind az iskola, mind szellemi vezető szerep terén. De egyedül nem megy.

A pótmamák

Niasse vallási iskolája egyike a sok száz hasonló daara-nak szerte az országban, de egyike azon kisebbségnek, amely szerény eszközökkel, de igyekszik elsősorban a gyerekek érdekét szem előtt tartani. Az iskola a helyi közösségtől kap támogatást, bár a környék is rendkívül szegénynek számít. Tíz évvel ezelőtt nők egy csoportja a közeli Medina-Gounass településről úgy határozott, hogy segítenek Niassénak. Megszervezték magukat, mint a Ndeye Daaras, vagy más néven a Tálibok Pótmamái, hogy segítsenek a kis tálibok gondozásában. Mindegyikük más-más feladatot végez, hogy segítsenek a diákokat boldogan, egészségesen, jól tápláltan és tisztán tartani.   "A Ndeye Daaras-nak három mottója van" - magyarázza Niasse, "mindenki talpra; lendületesen; és munkára készen."   Az évek során a pótmamák csapata negyvenkilenc főre bővült. Mindegyikük több tálib fiatalra is felügyel. Az 59 éves Aissatou Dieye, és a 60 esztendős Sokna Sall mindketten alapító tagok. Minden nap önkéntesként segítik Niasse tálibjait.   "Minden reggel eljövök, hogy meglátogassam a kölyköket" - mondja Sall, a csillogó szemű, fejkendős, öt gyermekes anyuka. "Ha piszkosak, kimosom a ruhájukat. Adok nekik szappant és bíztatom őket, hogy mossanak kezet. Ha betegek, elviszem őket kórházba. Háromszor naponta egy tál ételt is kapnak, és alvóhelyet, ha éppen arra van szükség."   Niasse daara-jának sok tálib növendékét elzavarták otthonról, néhány egyenesen a szomszédos Maliból vagy Bissau-Guineából keveredett ide. Az egyedül érkező, és az utcákon élő fiatal tálibok vannak leginkább kitéve a veszélyeknek. A Ndeye Daaras, a pótmamák minden gyereknek gondját viselik, tekintet nélkül a költségekre és azokra a terhekre, amik emiatt a saját családjukra nehezednek.   "Minden mamának oktatni, nevelni kell egy olyan gyereket, akinek erre szüksége van," - mondja Dieye, az elvált egygyermekes édesanya. "Mindegy honnan jött. Tudhatod, hogy kik a szülei, de azt nem tudhatod, hogy ez a gyerek felnőve milyen jótetteket tesz majd másokkal. Mint ezeknek a táliboknak a pótmamái, minden tőlünk telhetőt megteszünk a srácokért. Oda kell figyelnünk rájuk, nehogy egy gyerek betegen, vagy fáradtan menjen tanulni a daarába. Mohammed Niasse, a marabout sem tud mindent egyedül elintézni."   "Ha egy olyan tálib jön a házamhoz, akit nem is ismerek, akkor is megetetem," - teszi hozzá Dieye. Ez Szenegál. Mi vendégszerető, gondoskodó ország vagyunk. Ezt kell tennünk, mert szenegáliként ilyenek vagyunk."

(Sidebar) (Melléklet)

A gyerekek mögött

A Human Rights Watch A gyerekek mögött című jelentése 2010 áprilisában jelent meg. Ez egy tizenegy hetes kutatáson és közel kétszázötven interjún alapul, melyeket jogvédőkkel, kormánytisztviselőkkel, vallási vezetőkkel, a tálib gyerekek családjaival és közösségi szervezetek munkatársaival készítettek.   A daara oktatási rendszer azt követően kezdett romlani, hogy Nyugat-Afrika sok részén, köztük Szenegálban is rendszeressé váltak az aszályok a '70-es, '80-as években. A vidéki területek exodusa a családok széthullását okozta. A férfiak arra kényszerültek, hogy elhagyják feleségüket és gyerekeiket, hogy munkát keressenek a nagyvárosokban, mint Dakar, St. Louis, Thiés, és Kaolack. A szülők, akik nem tudták megfelelően táplálni, ruháztatni, vagy oktatni gyermekeiket, gyakran elküldték a fiatalokat egy bentlakásos iskolába a jobb élet, vagy legalább a vallásos neveltetés reményében. De a városi lakosság számának gyors növekedése, és az ennek következtében megugró élelmiszerárak és rezsiköltségek még mélyebb szegénységbe taszították a családokat. Ezt a társadalmi és gazdasági nehézséget kihasználva kezdtek megjelenni a sarlatán maraboutok. Ezek az úgynevezett vallási vezetők elkezdték befogadni a tálibokat, de oktatás és vallási nevelés helyett az utcára küldték a gyerekeket, hogy akár napi tíz órán keresztül ételt és pénzt kolduljanak. A koldulás része a hagyományosan szúfi muzulmán vallási oktatásnak, mert azt tartják, hogy alázatra nevel. De - ahogy azt Mouhamed Cherif Diop, egy volt tálib, aki jelenleg az amerikai Tostan gyermekvédelmi szervezet koordinátora - elmondta, nagyon veszélyes manapság az utcára küldeni a gyerekeket.   "A veszélyek olyan komolyak, hogy hosszú távon teljesen elszakíthatják a gyereket a daara oktatástól és alapvetően a társadalomtól. A legnagyobb problémává az oktatás hiánya válhat. A gyerekek nem tanulják meg a társadalmi és kulturális normákat, értékeket."   Szenegálban a társadalmi szokások és vallási dogmák mélyen beépültek a mindennapi kultúrába és a társas viselkedés szabályaiba - a szertartásos üdvözléstől az alamizsna adásáig és az idősek tiszteletéig. Egy fiatal fiú, aki az alapvető készségek nélkül nő fel - akár oktatási, akár morális készségekről legyen is szó - kívülállóvá válhat és elveszik a közösség számára.   Mouhamed Diop szerint a tálibok felnevelése minden szenegáli közös felelőssége.   "A feladat megoszlik a szülők, a kormányok, és maraboutok között. A neveléshez a szülőknek is hozzá kell járulniuk, szegénységüktől függetlenül - ha nem anyagilag, akkor legalább érzelmileg. A maraboutoknak korlátozni kell a gyermekek számát, akiket tanítanak és felügyelnek, hogy rendesen el tudják látni feladatukat. A kormánynak pedig" - folytatja, "el kell kezdeni felügyelni, és védeni a gyerekeket, törvényeket kell alkotni és szabályozni az iskolák működését."   A Human Right Watch jelentésének megjelenése után, a szenegáli kormány ismét bevezette azt a 2005-ös törvényt, amely tiltja a koldulást közterületen. Hét maraboutot hat hónap börtönre és kétszáz dolláros büntetésre is ítéltek a tálibok kihasználása miatt. Ez előrelépésnek tűnt, de sajnos rövid életűnek bizonyult. Hónapokkal később az ellenőrzés gyengült. Nehéz a koldulást tiltó politikát folytatni egy olyan országban, ahol burjánzik a nyomor, és a mindennapi küszködés az életben maradásért kétségbeesett tettekre ragadják az embereket. De a szenegáli kormány elhatározta, hogy 2010 és 2012 között létrehoz száz modern daarát, amelyeket aztán rendszeresen ellenőrizni is fog.   A Gyermekvédelmi Tanács, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Bizottság, és az Afrikai Alap a Gyermekek Jogaiért és Jólétéért egyöntetűen kinyilvánította, hogy az államnak biztosítani kell a gyermekek számára a kötelező, alapvető világi oktatást. Ez egyébként része a 2015-ös Millenniumi Fejlesztési Célkitűzéseknek is, mely a minden gyermek számára biztosított alapvető iskoláztatást és a nyomor és éhezés felszámolásán túl a gyermekek egészségi állapotának javítását is kitűzte.

 

Photo caption:

Image                                   Caption

P3292126.jpg                            Tálib fiú a Dakari forgalomban.

P4042240.jpg                            Fiatal tálib lányok a Niasse daara osztálytermében.

P4042280.jpg                            Mohammed Niasse arab nyelvórát tart.

P4042375.jpg                            Fiatal tálib lány a táblánál francia órán.

P4042192.jpg                            Tálibok figyelik osztálytársukat, aki gyakorolja az írást.

P4042255.jpg                            Sokna Sall ül az osztályterem előtt.

 Other Language Versions

SNS logo
  • Website Design