print logo
  • Username:  
    Password:  

Az utcalapárus egy napja: Magyarország

 Flaszter - Hungary 10 October 2019

1964-ben születtem Budapesten. Apukám első házasságából van egy féltestvérem, a második házasságából születtem én. Egész családban nőttem fel. Anyukám ugyan nem fogadta örökbe a bátyámat, de sajátjaként nevelte és szerette. Édesanyám egy gyárban termékellenőr volt, de miattunk nem tudott több műszakot vállalni, ezért elbocsátották. Később családokhoz járt takarítani. (1186 Words) - By Ildikó Pikril

Share

Flaszter_Hungary_day_of_vendor

Ildiko trying to sell the Hungarian street paper, Flaszter. Photo: Tünde Virág

Apukám segédmunkásként dolgozott egész életében. Nehezen éltünk, de mindig került étel az asztalra, tőlünk egy falatot sem vontak meg soha a szüleim. Budapest belvárosában laktunk egy 63 négyzetméteres lakásban. Amikor elvégeztem az általános iskolát fodrásztanulónak jelentkeztem. Ekkor tizenöt éves kamasz voltam. Sajnos bekerültem egy bandába, s ennek az lett az eredménye, hogy elkezdtem az iskola mellé járogatni, csak a pia és a bulizás érdekelt. Félévkor megbuktattak, abba is hagytam a szakmunkásképzőt.

Tizennyolc évesen teherbe estem, s anyukám nyomására - aki féltett, és talán szégyenkezett is, hogy lányanya lettem - megszakíttattam a terhességemet. Nagyon veszélyes műtét volt, mert már több hónapos terhes voltam. Egy egészséges kisfiút veszítettem el. Többé nem lehetett gyerekem. Ez rányomta a bélyegét a szüleimmel való kapcsolatomra. Sokáig anyukámat hibáztattam ezért a balszerencsés, fájó történetért. Ma már nem haragszom rá, de tudom, ha lenne gyerekem, sokkal megfontoltabb, kiegyensúlyozottabb ember lennék.

1983-ban megismerkedtem egy nálam tíz évvel idősebb férfival, akihez hozzámentem feleségül. A férjem szüleinél éltünk, de nagyon szűkösen. Három generáció élt egy lakásban. Szerettünk volna önállóan élni. Az önkormányzattól kérvényeztünk szociális lakást, amit meg is kaptunk. Ez egy kicsi szükséglakás volt. Ekkoriban volt munkám. Képesítés nélküli bérszámfejtőként dolgoztam egy gyárban. Jól éreztem magam a munkahelyemen, de megkeserítette a napjaimat a férjem féltékenysége. Amikor elszámolási időszakban hosszan benn kellett maradnom, megjelent a munkahelyemen és jeleneteket rendezett, meggyanúsított, hogy viszonyom van a férfi kollégákkal. Nagyon kellemetlen volt ez nekem. Amikor ivott agresszív volt, ütött, bántalmazott is. A főnökeim nem tűrték, hogy miatta rendbontás legyen az irodában, és elbocsátottak. Ugyanez történt a következő munkahelyemen is.

Apukám halála nagyon megrázta az anyukámat. Nagy szükség lett rám otthon - főleg lelki támaszként álltam édesanyám mellett. Otthagytam a férjemet, hazaköltöztem. A férjem közben hajléktalanná vált, mert eladta a kis közös lakásunkat. Nem sokkal később meghalt - belefulladt a Dunába.

Ezután 13 évig éltem egy fiatalemberrel, ha ő élne, mai napig is együtt lennénk, akkora szerelem volt. Sajnos, beteg volt a szíve, amibe végül 2000 januárjában bele is halt. Vele anyukámnál éltem. Nagyon sokat kaptam tőle - lelkileg, testileg. Tanultam is tőle rengeteget. Az ő halála után néhány hónappal anyukám is meghalt. Ekkor lépett az életembe az alkohol. Nem tudtam feldolgozni azt, ami velem történt. A lakás költségeit nem tudtam fizetni, bátyám sem dolgozott.

2000 szeptemberében ismertem meg a jelenlegi élettársamat, akit már régóta ismertem, mint barátot. Hozzám költözött, hogy segítsen a lakás fenntartásában. Lassan a barátságból mélyebb érzelem lett. Együtt döntöttünk úgy, hogy az anyukámtól örökölt lakást eladjuk. 12 millió forintot kaptunk érte, 2 millió egyből ráment a tartozások kiegyenlítésére. Vettünk egy kisebb lakást, amire ráköltöttünk egymillió forintot, hogy lakható legyen. Felvettem rá 5 millió jelzálog-kölcsönt. Most már tudom, ez volt a legnagyobb butaság, amit életemben tettem.

Kisebb-nagyobb szünetekkel dolgozgattam, de amikor "rám jött" az ihatnék, nem foglalkoztam semmivel. Az ötmilliót gyorsan eltapsoltuk. Jól éltünk, voltak ékszereim, szép ruháim. Amikor elfogyott a pénz, s munkám sem volt, összecsaptak a fejünk fölött a hullámok.

Albérletbe kerültünk, a párom elment dolgozni, úgy tűnt, egyenesbe jutunk végre, de sajnos, hamarosan megint rosszra fordult az életünk. Élettársam otthagyta a munkahelyét, nem tudtuk fizetni a lakbért és a rezsit. Egyre olcsóbb albérleteket kerestünk, de egy idő után sehol sem tolerálták, hogy nem tudunk időben fizetni. Utcára kerültünk. Egy ismerősünk felajánlotta, hogy a cége egy használaton kívüli WC-jének előterében lerakhatjuk a cuccunkat. Az utcán aludtunk. A munkahelyem fürödtem - parkolási ellenőr voltam. Persze nem mondtam meg, hogy minden nap egy utcán töltött éjszaka után, hajléktalanként jelentkezem munkára. Nem is ezért küldtek el tavaly. Létszámleépítésre hivatkoztak.

Ekkor mesélt egy ismerős arról, hogy létezik a Flaszter, az utcalap, s egészen jól megél az árusításából. Nem nagy reményeket fűztünk a dologhoz, de kellemesen csalódtunk. Tudtunk végre normálisan étkezni, élni. Vettünk néhány ruhaneműket, Lett annyi pénzünk, hogy fizetni tudunk a szállásunkért. Ugyan csak közösségi szállás, de legalább van hová "hazamenni"…

Reggel hatkor kelek, és hét órától már ott állok az árushelyen, hogy a munkába menő embereknek megpróbáljam eladni az újságot. Sajnos ilyenkor mindenki siet, kevesen állnak meg, ha megszólítom őket. A törzsvevőim általában ezután érkeznek piacra, orvoshoz menve. A nyugdíjas idősek jobban ráérnek, szívesen beszélgetnek velem, és több lapot is vásárolnak, mint a mindig rohanó fiatalok.

Délben veszek valami ételt, vagy ha nem jó a forgalom, elmegyek egy ingyenkonyhához, majd kora délutántól ismét árusítani próbálok olyan délután 5-6 óráig. Ezután párommal bevásárolunk, hazamegyünk, és megfőzöm a vacsorát. Csak azt remélem, hogy végre egyenesbe jövünk, és megszűnik az állandó kiszolgáltatottság és létbizonytalanság.

Budapesten ne élj az utcán!

Magyarországon a hajléktalanság negyven évnyi szünet után, az 1989-es politikai változásokat követően jelent meg a gyárbezárásokkal, munkanélküliséggel, és a munkásszállók felszámolásával együtt.

A magas munkanélküliség azóta is meghatározó, hiszen a munka elvesztése gyakran egy gyors lecsúszási folyamat kezdete, amelyet a lakóhely elvesztése, a család széthullása és végül a hajléktalanság követ. Sokan laknak a nagyvárosok hajléktalan szállóin olyanok, akik rendelkeznének valamilyen lakóhellyel egy kistelepülésen, de elérhető munkalehetőség hiányában kénytelenek azt elhagyni. A hajléktalanok gyakran csak alkalmi munkát tudnak vállalni a fekete vagy szürke gazdaságban. Ezen munkák közös jellemzője, hogy minimálbér közeli jövedelmet biztosítanak, ráadásul rendkívül bizonytalanok és esetlegesek, ezért nem alkalmasak egy stabil jövőkép megalapozásához, gyakran egy albérlet fenntartására sem elegendőek.

A hajléktalanok számáról nincs pontos adat, a legelfogadottabb becslés szerint körülbelül 20.000 - 30.000 hajléktalan él az országban, melynek fele a fővárosban próbál boldogulni. Jellemző, hogy a vidéki hajléktalanok is a nagyvárosokba, és különösen a fővárosba mennek a viszonylag több munkalehetőség, és a szociális ellátó szervezetek (szállók, nappali melegedők, ingyenkonyhák stb.) nagyobb száma miatt. A munkanélküliség és a válások a hajléktalanná válás egyik legfőbb okai maradtak, és mivel a válópereknél jellemzően a feleségnél marad a gyerek és a lakás, a hajléktalanok 75 - 80% férfi. A nők általában nehezebben és lassabban, egy fokozatos elszegényedés következtében válnak egyedül, vagy párjukkal együtt hajléktalanná. Sok fiatal az állami gondozásból (ezt tudom: young living in a foster home vagy state tendered young) nagykorúként kikerülve lesz hosszabb - rövidebb ideig hajléktalan. Az ő helyzetüket jellemzően nehezíti, hogy nincs megfelelő szakmai végzettségük, munkatapasztalatuk, hiányoznak az előrevivő, és biztonságot nyújtó családi- és társas kapcsolataik, ezért jövőjüket kilátástalannak tartják, vagy a bűnözést tekintik egyetlen lehetőségnek a reklámokban látott életszínvonal eléréséhez.

A jövőkép sem optimista. Az elmúlt években a bankok nagyon csábító feltételekkel kínálták euro, vagy svájci frank alapú lakáshiteleiket, melyek törlesztő-részletei a gazdasági-válság hatására akár 70-80 %-kal is emelkedhettek, minek következtében a borúlátó jóslatok szerint hamarosan akár százezer ember is utcára kerülhet. A tavaly megválasztott új kormány megszorító intézkedései tovább növelik az alacsonyabb jövedelműek terheit, és a szociális kiadások csökkentésével több állami és civil segítő szervezet munkáját lehetetlenítik el. Ezzel párhuzamosan több vidéki városban megtiltották a koldulást, az utcai árusítást, utcazenélést, vagy olyan magas díj megfizetéséhez kötötték, amely az utcalap árusokat is lehetetlen helyzetbe hozta. A főváros egyenesen az utcán alvást tiltotta meg, magas bírság kiszabásával fenyegetve így most egy éjszaka egy padon annyiba is kerülhet, mint egy éjszaka a legdrágább Duna parti luxusszállodában.

Fénykép felirat

Ildikó árusítja a Flaszter újságot. Fotó: Virág Tünde

 Other Language Versions

SNS logo
  • Website Design