print logo
  • Username:  
    Password:  

A hírvivő védelmében

 INSP 19 September 2019

Amikor a sok szenvedést megélt Dél-Szudán függetlenné vált ez év júliusában, hosszúra nyúlt a sürgős teendők listája. A biztonság, élelmezés, egészségügyi ellátás, oktatás, és az infrastruktúra mind komoly figyelmet követelt, ezért a média fejlesztéséért küzdeni elég reménytelen vállalkozásnak tűnt. De egy független rádióállomás Jubában mégis harcol a fennmaradásért. (903 Words) - By Danielle Batist

Share

SNS_Sudan Story 1

Emmanuel Tombe at work in the Radio Bakhita studio.Photo: Simon Murphy

SNS_Sudan Story 2

Catherine Baatingo and Emmanuel Tombe in front of Bakhita’s radio mast (Portrait picture - Download to see full image).Photo: Val Morgan


A tizenkilenc éves Roger Alfred világ életében tudta, hogy az újságírás veszélyes szakma. Megtanulta, hogy az igazság kimondása életveszélyes. Dél-Szudánban, a polgárháború hosszú évei alatt független média egyáltalán nem létezett. Amelyik újságíró kritikus hangot ütött meg az északi kormánnyal szemben, azt megbüntették, vagy akár meg is ölték. A nyolcvanas években, és a kilencvenes évek elején a kritikát megfogalmazó riporterek a brutális rezsim áldozataivá váltak. Roger apukája is ezen áldozatok egyike volt.

Roger még csak kisbaba volt, amikor apját meggyilkolták, de az esemény minden részletét ismeri. Mint a Dél-Szudáni Igazság és Béketanács ügyvivője, apja nemzetközi szinten küzdött a függetlenségért. A második polgárháború idején cikkeket írt az újságokba, és az ENSZ-nek küldött levelekkel próbálta felkelteni a nagyvilág figyelmét, azt kérve, hogy avatkozzanak be, és állítsák meg az erőszakot Dél-Szudánban. Amikor ennek híre eljutott az északi fővárosba, Kartúmba, elkezdtek érkezni a figyelmeztetések. Ennek ellenére folytatta munkáját, míg egy napon bátorsága a vesztét okozta. Roger a távolba meredve mondja: "Bajkeverőnek gondolták, és simán megölték."

Apja tettei mély hatással voltak a fiatal Roger életére. Egy országban, ahol a független újságírás - a 2005-ös béke-megállapodás ellenére - gyakorlatilag nem létezett, Roger úgy döntött, hogy apja nyomdokaiba lép, és újságíró lesz. A Dél-Szudán függetlenségét hozó januári népszavazás után egyből csatlakozott a Bakhita radió csapatához, amelyet a Szudáni Katolikus Rádiók Hálózata működtet.

A Skót Katolikus Nemzetközi Segélyalap (SCIAF) támogatásával, a Bakhita rádió béketeremtő programokat sugárzott már a sikeres népszavazás előtt. Az rádióállomás 2006-ban kezdte sugározni adását, két szállítókonténerben berendezett pici stúdióból. Azóta napi átlagban körülbelül hétszázezer ember hallgatja a műsorokat. Az új, 72 méter magas adótoronynak köszönhetően az adás akár Jubától 150 mérföldnyire lévő falvakban is fogható. Sugároznak angolul és arabul, de a helyi dinka és bari nyelveken is. Dél-Szudánban a tömegtájékoztatás leghatékonyabb módja a rádió. Magas az írástudatlanság: a lakosság kétharmada nem tud írni, olvasni. Sok embernek van viszont adományként kapott tekeréssel feltölthető dinamós rádiója. A rádióhallgatás pedig közösségi élmény: gyakran akár hat-hét ember is összeül egy rádió köré, hallgatni a műsort.

Richardhoz hasonlóan a huszonkét éves Emmanuel Tombe műsorvezető is első kézből ismeri a szólásszabadság veszélyeit. Az ő apja is elszenvedte a rezsim kritizálásának következményeit. Békés tüntetéseket szervezett, mire elfogták az északi hadsereg katonái, és elszállították a hírhedt "fehér házba", egy titkos helyen lévő, kínzásokról elhíresült börtönbe, ahonnan az áldozatok soha nem kerülnek elő.

A tavalyi választások alatt a kormány bezárta a Bakhita rádiót, és elkobozta a felszerelést. Ez sem állította meg Emmanuelt abban, hogy dolgozni akarjon. "Csak meg akartak félemlíteni." Nem szeretik a helyi újságírókat, mivel mi kapcsolatban állunk a helyi lakossággal, akiknek a szavazataira szükségük van. Amikor Al-Bashir (az akkori szudáni államfő) délre jött, beszélt a külföldi újságírókkal, de velünk nem. A külföldi kollégáktól szereztünk információkat a munkánkhoz."

Catherine Baatingo, huszonhárom éves műsorvezető hozzáteszi: "A társadalom minden része hallgat minket. Az emberek azt gondolják, hogy ez egy katolikus rádió, de az élet minden területével foglalkozunk. Vannak katolikus és nem katolikus hallgatóink is. Kapunk telefonokat arab nevűektől is, például, hogy "Hassan vagyok innen és innen." A műsoraink mindenkihez szólnak. Zenét is sugárzunk, hogy egy kis megnyugvást adjunk az embereknek."

A függetlenné válás küszöbén a Bakhita rádió olyan kérdésekkel foglalkozott, amelyek mindenki fejében felmerültek, de senki sem merte megkérdezni. Ahogy Catherina megfogalmazta: "Mi válaszoltunk a hallgatók kérdéseire, mint például, hogy: mi lesz a menekültekkel, ha hazajönnek? Jogot formálhatnak-e arra a földre, amit hosszú ideje elhagytak? És, ha a függetlenségre szavazol, de a házastársad a másik országrészből származik, akkor át kell-e költöznötök? A nemzeti identitás kérdésével is foglalkozunk, hiszen ezt most kell felépítenünk.

Emmanuel elismeri, hogy ez nagyon nehéz feladat egy olyan országban, amelyet szinte teljesen elpusztított az öt évtizedes polgárháború: "Az emberek nem gondolnak az egységes Szudánra. Nekünk, mint újságíróknak lehetőségünk van egységesen látni a különböző oldalak álláspontját, de a legtöbb ember erre képtelen. Ők csak arra gondolnak, hány családtagjukat veszítették el."

Ugyanakkor Catherina hisz abban, hogy össze lehet hozni az embereket, elérhető, hogy minden Dél-Szudáni egységesen  kívánja a függetlenséget. "Meg szokták tőlem kérdezni: Miért olyan fontos az önállóság a dél-szudániaknak? Mintha azt kérdeznék: inkább élnél a saját házadban, és csinálnád, amit szeretnél, vagy inkább egy elnyomó mondja meg, mit tegyél, és milyen megszorítások között élj? Ez a mi választási lehetőségünk. A válasz pedig nem kérdéses."

"Van olyan műsorunk, amelyben gyerekek mondhatják be az országnak szóló üzeneteiket a rádióban. Azt mondják: "Nem akarunk többé háborút". Ez megérinti az ember lelkét, bármelyik oldalon álljon is."

Emmanuel tisztán látja a Bakhita rádió feladatát a független Szudánba. Mos már nincs többé "észak dél ellen", azt gondolja, itt az idő, hogy kialakuljon a déli egység. A polgárháború évtizedeiben törzsi konfliktusok osztották meg Dél-Szudánt, de most ideje, hogy közös jövőt teremtsünk, mondja Emmanuel. "A megbékélés gondolatát kell eljuttatnunk az emberekhez."

Roger Alfred eközben majdnem befejezte felkészítését, mint új szerkesztő. Hisz abban, hogy független médiára nagyobb szükség van Dél-Szudánban, mint eddig bármikor. "Most először van saját kormányunk. A Dél-Szudáni népnek szüksége van információkra azokról a jó, vagy kevésbé jó dolgokról, amik őket érintik. Ami apámmal történt, attól erősebb lettem, és azt hiszem ő is büszke lenne, ha ma látna.

Photo feliratok

1. Catherine Baatigo és Emmanuel Tombe a Bakhita rádió adótornya előtt (portrékép, a teljes méretű kép letölthető) Fotó: Val Morgan

2. Emmanuel Tombe munka közben a Bakhita rádió stdiójában. Fotó: Simon Murphy

Hogyan segíthet?

A Skót Katolikus Nemzetközi Segélyalap (SCIAF) támogatja a független Bakhita rádió munkáját. Ha támogatni szeretné Szudáni missziójukat, vagy más programjait szerte a világon, látogassa meg a www.sciaf.org.uk honlapot.

 Other Language Versions